Szaporítási problémák a kérődzőknél

A szaporítás szervezése az ivarzó tehenek kiválasztásával kezdődik. Ehhez az állatokat állásukban, vagy a fejőházban folyamatosan kell követni.

Az ivarzó egyedeket a külső jegyek, a megváltozott viselkedés alapján társaiktól jól meg tudjuk különböztetni, és a termékenyítés érdekében el tudjuk különíteni. 

Az ellés utáni 15-20. napon bekövetkező első ivarzás gyakran csendes, és nincs peteleválás. Kifejezett ivarzási tünetekkel, peteleválással (ovuláció) járó ivarzásra az ellés utáni 36-42. napon számíthatunk.

A tehenek ivarzása 6 és 36 óra között változhat és három szakaszból áll.

Az ivarzás első szakaszában a tehén ugrálja a társait, de nem állja, ha a társai őt ugrálják. Keresi az ivarzó társakat, emiatt nyugtalanul járkál, keresés közben a társakat szaglássza, minden zajra, jelenségre élénken figyel és gyakran bőgő hangot ad.

A péraajkak kissé duzzadtak, a szokásosnál nedvesebbek, és a kezdődő bővérűség következtében élénk rózsaszínűek.

Az ivarzás főszakaszában a tehén szilárdan, vagy mereven áll, ha társai ugrálják, nyugtalan és gyakran bőg. Minden zajra élénk füljátékkal figyel.

A hátát gyakran behajlítja és magas faroktartással járkál, a farokmozgása igen élénk, társai ivarszervét szaglássza.

Tapadó váladék folyik a pérából, amely a farokrépa belső felére és az ivarnyílás környékére ragad, ezért ezek a testtájak erősen nedvesek.

A péra duzzadt, nyálkahárgyája élénkpiros színű, csökken az étvágy és rendszerint a tejtermelés is. Gyakori a tejvisszatartás és kissé emelkedik a testhőmérséklet.

Az ivarzás utószakaszában csökken a tehén aktivitása, élénksége, mozgása. Nem tűri a társai ugrálását, a tehenet társai szaglásszák, néha ő is szagolja a társait.

Tiszta, de ragadós váladék folyik a hüvelyből, amely a ráragadó szennyezéstől a farokrépa és a péra környékén sötét színű, a főszakasz utáni 2. napon a tiszta váladékban vércsík is megjelenik.

Ez utóbbi fontos a következő ivarzás idejének előrejelzése szempontjából.